Pygmalion dala

megírom neked a versemet

szoborrá magamban

így növesztelek

reggelre kelve

lerontalak újra

szűz ujjam közt

te vagy most a gyurma

rézből agyagból

sosem volt magamból

az öncsalás csontjain

felépítelek

halhatatlan és magasztos leszel

mint barbár faragta

kontár műremek

magamon nevetve

hitetlen nézlek

tisztának látlak

mint zsuzsannát a vének

márvány szemeden valódi könny

hogy megőrjítettél

most megköszönöm

Szakadj meg, szív!

three words, eight letters

"Csak néztem a szemét...ujjaimmal azt játszottam az asztal alatt, hogy körbe körbe sétálok az égszínkék íriszen. Ő volt az aki rám talált... Egyáltalán nem állt szándékomban... de marcipán íze volt a lelkének..."

A legnehezebb

"Talán ez a legnehezebb: nem szégyellni az érzéseinket."

Hajolj felém

"Hajolj felém, tanulj meg engem,

próbáld meghallani csepp hangomat,

hogy rám ismerj, ne légy olyan magad,

olyan tökéletesen egymagad,

ha egyszer neveden szólítalak a föld alatt,

s feléd fordítom sose látott, igazi arcomat."

Fájdalom

Ha valami igazán fáj, akkor nem szakad rád az ég. Nem dőlnek össze a falak, mégcsak egy kártyavár sem omlik lapjaira. Csak szépen, csendben meghalsz... mert nem tudsz nélküle élni.